A MÁV ebben az évben két retró hétvégét is tartott a "magyar tengernél". Már rengeteg videót láttam róla a YouTube-on és az idővonalamon is szembe jött jónéhány kép, ami ott készült. Talán a blog.hu-n is írt már róla valaki. Szóval nem fogok még egy bejegyzést írni, ahol egy rakat képet és videót osztok meg ilyet már láttatok eleget (aki nem az keressen rá a YouTube-on). Inkább az élményt igyekszem megfogni, amit egy ilyen szerelvényen való utazás öröme okoz. De mi is az a retró hétvége, ha esetleg a képek alapján még nem lenne egyértelmű? Hívhatnám vasútbarátok maszk nélkül hétvégének is de ezzel a témával nem foglalkozok a továbbiakban. Szóval az állami vasútunk ilyenkor előveszi a Füstiben álldogáló, vagy jórészt tehervonatozó 40 évnél idősebb mozdonyait és egy hétvége erejéig személyszállító vonatok élén járatja őket a vasútbarátok és a vonatokat kedvelők nagy örömére. Mivel ezek nagy része már nem látható menetrend szerinti vonatok élén ez a mutatvány mindig nagy tömegeket vonz. Egyesek az utazás élménye, a mozdony hangja miatt mennek mások egy jó fotót szeretnének készíteni, amit egy meleg tea mellett elnézegetnek a téli estéken. Majdnem minden évben van valami újdonság, idén ez egy meggypiros Csörgő és a hozzá tartozó olajzöld Bhv személykocsik képében jelent meg. Ezek a többi géptől eltérően piros és kék festéssel ma is menetrend szerint járnak, viszont erre a desing-ra én már nem emlékszem pedig nem mostanában koptattam az iskolapadot. A szüleimnek talán még eszébe jut valami. Mindenesetre úgy voltam vele, pénteken ezzel fogok utazni.
A vonat 17 óra 47 perckor indult a Kökiről. Mivel mi a COVID-19 miatt még mindig itthon dolgozunk, bérlet hiányában az Élessarokig villamossal, majd onnan vonattal mentem Kőbánya-Kispestre. A PostaBhv a nyári melegben nagyon durva volt, viszont a retró inga melletti peronon tett le a személyvonat, így egyből szemre is tudtam vételezni. A festés tényleg szépen sikerült, bár az egyik oldalon láttam, hogy megfolyt a festék. Túl jó képeket sajnos nem lehetett készíteni, de ilyen téren nem is voltak illúzióim. Én elsősorban abba a csoportba tartozom, akit a mozdonyok hangja, és az utazás élménye fog meg nem pedig egy jó fotó elkészítésének lehetősége. Ki tudtam volna én is állni Kelenföldre vagy út közben valahol ahol tökéletesek a fényviszonyok, viszont akkor pont a számomra legfontosabb dologról maradtam volna le. Az ismerősi körömben én azon kevés emberek egyike vagyok, aki pályaszámról ismeri a lajosmizsei vonalon közlekedő M41-eseket, hogy melyiknek van igazi csörgős hangja és érdemes elmenni vonatozni, ha az továbbítja a menetet. Nyilván jó lenne egy tökéletes képet nézegetni, amin nulla árnyék van, a hátam mögött van a nap és pont középen van a szerelvény a szélén két-három méter tájjal, de én többre értékelem, ha a mozdony mögötti kocsiban hallgathatom "a koncertet". Így gyorsan körbejártam a szerelvényt, vettem innivalót és jegyet majd egyik ismerősöm társaságában felszálltunk az első Bhv-ba.
Hang terén kissé szkeptikus voltam a 103-as Csörgővel. Mint mondtam, néztem már YouTube videókat - igaz nem fülessel - és annyira nem tűnt meggyőzőnek. Ebben az esetben volt azonban még egy vágyam, hogy végre utazhassak 100 kilométer per órával egy olyan vonattal, amelyet egy M41-es visz. Ez remot géppel már összejött a Celldömölk - Győr vonalon (és talán az egyetemi éveim alatt az Eger - Debrecen sebesvonattal amire akkoriban még nem figyeltem annyira), de a klasszik még adós volt vele. És legalább elmondhatom, hogy bár ugyanolyan ez a szerelvény, mint ami egész évben jár Lajosmizsére, csak zöld festése van, én egyszer legalább utaztam vele. Így hát a napos oldalon rendezkedtünk be ami Kelenföld után már az árnyékos lett, és a 32 fokban vártuk az indulást. Sajnos ez elég nehezen jött el, valamelyik vonatot vártuk de mivel a Nyugatiból 10 perc késés volt ezen a napon az átlag, meg nem mondom melyiket. Aztán megkaptuk a jelet, a vonat pedig elindult a Kökiről. Még mielőtt megrohannátok délután az állomást elmondom, normál esetben Székesfehérvárig villamos vontatás van és fülkés kocsik. Csak a retro hétvégén volt ez az összeállítás illetve még egy dízeles vonat van, utóbbi rendszeres. Nyáron vasárnaponként közlekedik klasszik Csörgővel Balatonfüredről ide, a neve Fecske sebesvonat ami a kocsiösszeállításra is utal. Gondolom ez alapján ki lehet találni, miért inkább ezt választottam...
A retró hétvége tehát hivatalosan is elindult én pedig örömmel konstatáltam, hogy jóval szebben muzsikál a mozdony, mint arra a videók alapján számítani lehetett. Az állomás végén jónéhány vasútfotós várt ránk, egyikük még egy fémlétrát is hozott magával és arról próbált minél jobb képet csinálni. Aztán valamelyik hídon ketten is videóztak minket, egyiküket név alapján ismerem Facebook-ról, másikuk pedig mostanság az egyik legismertebb vonatos youtuber, szerintem tudjátok kiről van szó. Nemsokára pedig jött egy balkanyar és bezakatoltunk Fradiba, ahol már szintén vártak ránk. Ez egy darabig eltartott, mert az angol váltón egy 10-es lassú van ami nem gyorsítja meg a dolgokat. Fényképezni is tudtak minket, mert hívóval jártunk ki az állomásról. A Közvágóhíd magasságában feljött a zöld de nem tudtunk átvágtázni a Dunán, mert a hídon negyvenes lassú van. Gondolom ez a munkálatok miatt. A 19-es villamos feletti hídon valami csoda folytán nem volt vasútfotós mi pedig beérkeztünk Kelenföldre. Ahol aztán álltunk vagy 5 percet mert elengedtünk egy Tópart Expresszt vagy Bakony IC-t vagy Déli Parti Sebest. Ami biztos halbi volt benne és ő ugye százhússzal tudott menni mi meg csak százzal, tehát logikus volt. De nemsokára megint eljött amit nagyon vártam, a gyorsítás pillanata, a 30a vonalon pedig hamar elérte a Csörgő a száz kilométer per órát, ez is kipipálva.
Az első kocsi 50-60 százalékban volt tele, az utasok nagy részét vasútbarátok tették ki. Volt azonban olyan is, aki csak a Balatonnál szerette volna tölteni a hétvégét. Gondolom ő nagyon örült ennek a szerelvénynek a fülkés kocsik helyett, amik azért magasabb kofort fokozatot képviselnek. Budapestet elhagyva több pont volt a pályán, ahol a terepviszonyok miatt gyorsítani kellett így nem panaszkodhattam, bőven volt részem az élményben, amit a mozdony hangja nyújtott. Mókás volt nézni, ahogy a közúton kilencvennel ballagtak a BMW-k meg a Mercedes-ek, a majdnem 50 éves szerelvény meg százzal szépen le is hagyta őket. Ők is megbámultak minket bár valószínűleg a dízelmozdony erre nem megszokott látványa és különleges festés miatt, nem pedig azért, mert gyorsabban mentünk. A Velencei-tó partján egy időre vége lett az ereszd el a hajamnak, valamelyest lelassultunk. És mivel a MÁV alkalmazásában nem láttam előttünk semmit megijedtem, hogy lerobbantunk (a nyitott ablakok miatt az alapjáratot nem igazán hallottam). Aztán eszembe jutott mintha hallottam volna, hogy itt egy helyen a térköz állomástávolságú úgyhogy hiába ment előttünk 120-szal a másik vonat, valószínűleg nem volt még elég messze tőlunk. Nemsokára megint gyorsítottunk azaz minden rendben volt.
A Tekergő vonatok Velencén is megállnak így még utoljára meghallgattam a gyorsítást. Ugyanis csak Székesfehérvárig szólt a jegyünk, még pénteken vissza akartunk menni Budapestre. Mivel a mozdonycsere kiesésének köszönhetően a vonat majdnem pontosan ment tovább elmehettünk volna Balatonfüredig is, de szerettünk volna még egyet beszélgetni egy vacsora mellett Pesten, amire a Bhv-ban a a nagy menetzaj miatt nem igazán volt lehetőség. Meg már éreztem, hogy elég volt ennyi. Nyilván jó lett volna Tapolcáig elmenni, meg vissza de már nem éreztem azt az érzést, ami a Kőbánya-Kispestről való indulásnál hatalmába kerített. Így hát leszálltunk a fejéri megyeszékhelyen és elkészítettük a búcsúképeket A peronon még egy párt útbaigazítottam, akik a vonatot keresték. Ugyanis ők 17 perces késéssel számoltak de nem tudták, hogy most nem lesz mozdonycsere és emiatt rendesen elmegy a vonat. Mivel egy Kék Hullám még jött utánunk talán eljutottak ők is oda, ahova szerettek volna. A retró szerelvény meg viszonylag időben leért Tapolcára, este még ránéztem a MÁV alkalmazásában.
Utána átmentem a 2. vágányra és felszálltunk a Flirt-be. A klíma mehetett volna jobban is, ahhoz képest hogy 32 fok volt nem 40, meglehetősen óvatosan állították be. Miután a nap eltűnt a horizonton már be tudta hűteni az utasteret. A vonat a Velencei-tó partján megtelt így a másfél méter nem volt meg az emberek között. Ezen nem is lepődtem már meg, tudtam, hogy a második egység, aminek esetleg mögöttünk kellett volna lennie, valamelyik balatoni vonatban lehet. Úgyhogy igyekeztem a maszkot megfeleő módon magamon tartani, amíg vissza nem értünk. Kelenföldön beelőzött minket az Aranypart expressz aminek elég sok késése volt, valamint a pécsi IC is hamarabb indult el, mint mi. Fradiban megint átvánszorogtunk a 10-es lassújelen és Kőbánya-Kispestre meg nem kaptunk bejáratot. A várakozással töltött időt néhány kisgyerek tette még jobbá a fel alá rohangálással (és fejbeveréssel és sírással) az ülések között ezért a végére már nagyon szerettem volna kiszabadulni a Flirt-ből. Összességében azonban egy kellemes péntek délutánt zártunk (ekkor még nem tudtam, hogy Kökiről este 10 után már nincsen vonat Zuglóba...). A retró szerelvény sorsa ismeretlen számomra. A zöld kocsik mostanában a lajosmizsei oldalban voltak egy kék vezérlővel de ez azért is lehetett, hogy a két retró hétvége között nem akarták hazavinni őket. Ugyanis a debreceni ingában is futottak már. Ha a honállomásokat nézem a mozdony békéscsabai, a Bhv-k nyugatisok a vezérlő meg debreceni. Szóval lehet, megy mindenki a maga helyére. Mindenesetre kellemes esemény volt de az a vicces a dologban, hogy a mozdony és a kocsik nem a MÁV Nosztalgiától jöttek, hanem az elővárosi és a vidéki forgalomból.
